KAPCSOLÓK¶

-h, --help

Print the usage and exit.

-i, --interactive

Force interactive mode.

-l, --mathlib

Definiálja a standard matematikai könyvtárat.

-w, --warn

Figyelmeztet a POSIX bc-hez képest használt kiterjesztésekre.

-s, --standard

Csak a pontos POSIX bc nyelvet dolgozza fel.

-q, --quiet

Do not print the normal GNU bc welcome.

-v, --version

Print the version number and copyright and quit.

SZÁMOK¶

The most basic element in bc is the number. Numbers are arbitrary precision numbers. This precision is both in the integer part and the fractional part. All numbers are represented internally in decimal and all computation is done in decimal. (This version truncates results from divide and multiply operations.) There are two attributes of numbers, the length and the scale. The length is the total number of decimal digits used by bc to represent a number and the scale is the total number of decimal digits after the decimal point. For example:

 .000001 számnak a hossza és a léptéke is 6.


 míg az 1935.000 számnak a hossza 7, a léptéke 3.

VÁLTOZÓK¶

A számokat két fajta változóban lehet tárolni, egyszerű változóban vagy tömbben. Mind az egyszerű, mind a tömbváltozónak van neve. A neveknek betűvel kell kezdődniük, ezt követhetik számok, betűk vagy aláhúzások. Minden betűnek kisbetűnek kell lennie. (A teljes alfanumerikus nevek már egy kiterjesztés. A POSIX bc-ben minden név egy kisbetűből áll.) A változó típusa a kontextusból tisztán kiderül, mivel minden tömb változót egy szögletes zárójel pár ([]) követ.

Négy speciális változó van, scale, ibase, obase, és last. A scale azt definiálja, hogy néhány művelet a tizdes pont után hány számjegyet használjon. A scale alapértelmezett értéke 0. Az ibase és az obase definiálja a bemeneti és a kimeneti számrendszer konverziót. Az alapértelmezett számrendszer mind a bemenetre, mind a kimenetre 10-es. A last (kiterjesztés) változóban az utolsó kiírt érték szerepel. Ez később kerül részletezésre. Ezeknek vátlozóknak lehet értéket adni, de kifejezésben is használhatóak.

MEGJEGYZÉS¶

A megjegyzések a bc-ben a /* karakterekkel kezdődnek és a */ karakterek jelzik a végét. A megjegyzések bárhol megjelenhetnek, és a bemenetben egy szóközt jelentenek. (Ez azt jelenti, hogy a megjegyzések elhatárolnak más objektumokat. Például, egy megjegyzés nem lehet egy változónév közepén.) A megjegyzésekben bármennyi újsor lehet (sor vége), a megjegyzés kezdete és vége között.

To support the use of scripts for bc, a single line comment has been added as an extension. A single line comment starts at a # character and continues to the next end of the line. The end of line character is not part of the comment and is processed normally.

KIFEJEZÉSEK¶

A számokat kifejezésekkel és utasításokkal lehet manipulálni. Mivel a nyelvet interaktívra készítették, az utasítások és a kifejezések rögtön végrehajtódnak. Nincs "fő" program (main függvény). A kód olyan sorrendben hajtódik végre, ahogy a bc beolvassa. (A függvények, később kerülnek leírásra, a beolvasás sorrendjében kerülnek definiálásra.)

A simple expression is just a constant. bc converts constants into internal decimal numbers using the current input base, specified by the variable ibase. (There is an exception in functions.) The legal values of ibase are 2 through 36. (Bases greater than 16 are an extension.) Assigning a value outside this range to ibase will result in a value of 2 or 36. Input numbers may contain the characters 0-9 and A-Z. (Note: They must be capitals. Lower case letters are variable names.) Single digit numbers always have the value of the digit regardless of the value of ibase. (i.e. A = 10.) For multi-digit numbers, bc changes all input digits greater or equal to ibase to the value of ibase-1. This makes the number ZZZ always be the largest 3 digit number of the input base.

A teljes kifejezések hasonlóak a többi magas szintű nyelvben levőkhöz. Mivel csak egyetlen típusú szám van, nincs szabály a típusok keverésének kezelésére. Minden kifejezésnek van egy pontossága. Ez az eredeti számokból, az elvégzett műveletekból és még sok egyébből tevődik össze, az értéke a scale változóban található. Ezen változó legális értékei a 0-tól a C nyelvben egész számnak megadható legnagyobb értékig terjednek.

Itt következik a legalis kifejezések leírása, az "expr" a teljes kifejezésre, a "var" pedig egy egyszerű, vagy egy tömb változóra vonatkozik. Egy egyszerű változóra a

- expr

Az eredmény a kifejezés negáltja.

++ var

A változó értéke eggyel nő, és az eredmény a változó új értéke lesz.

-- var

A változó értéke eggyel csökken, és az eredmény a változó új értéke lesz.

var ++

A kifejezés eredménye a változó eredeti értéke, majd a változó értéke nő eggyel.

var --

A kifejezés eredménye a változó eredeti értéke, majd a változó értéke csökken eggyel.

expr + expr

Az eredmény a két kifejezés összege.

expr - expr

Az eredmény a két kifejezés különbsége.

expr * expr

Az eredmény a két kifejezés szorzata.

expr / expr

Az eredmény a két kifejezés hányadosa. Az eredmény pontosságát a scale változó értéke határozza meg.

expr % expr

Az eredmény a "maradék", amely a következőképpen kerül kiszámolásra. Az a%b kiszámolásához először, kiszámolásra kerül az a/b, scale számjegyre. Az eredmény a következőképpen adódik: a-(a/b)*b, a pontossága a scale+scale(b) és scale(a) közül a nagyobb lesz. Ha a scale egyenlő nullával, vagy mindkét kifejezés egész, a maradék is egész lesz.

expr ^ expr

Az eredmény az első kifejezés a másodikra emelve. A második kifejezésnek egésznek kell lennie. (Ha a második kifejezés nem egész, egy figyelmeztetés generálódik, és az érték egész értékre csonkolódik.) Az eredmény pontossága scale lesz, ha a kitevő negatív. Ha a kitevő pozitív, az eredmény pontossága az első kifejezés pontosságának és a kitevő értékének a szorzata és - az első kifejezés és a scale változó értéke közül a nagyobb - közül a kisebb lesz. (Pl. scale(a^b) = min(scale(a)*b, max( scale, scale(a))).) Megjegyezendő, hogy az expr^0 mindig 1 értékkel tér vissza.

( expr )

Ez megváltoztatja a kifejezés kiértékelésének standard precedenciáját.

var = expr

A változó értéke a kifejezés lesz.

var <op>= expr

Ez ekvivalens a "var = var <op> expr" kifejezéssel, azzal a kivétellel, hogy a "var" rész csak egyszer értékelődik ki. Ez akkor okozhat különbséget, ha a "var" egy tömb.

A relációs kifejezések speciális kifejezés fajták, amelyek mindig 0-t, vagy 1-et adnak vissza, 0-át, ha a reláció hamis, és 1-et, ha igaz. Ezek bármilyen legális kifejezésben megjelenhetnek. (A bc POSIX változatában, hogy a relációs kifejezések csak if, while és for utasításokban szerepelhetnek, illetve csak egy tesztelésük lehetséges.) A relációs operátorok a következők:

expr1 < expr2

Az eredmény 1, ha az expr1 kisebb, mint az expr2.

expr1 <= expr2

Az eredmény 1, ha az expr1 kisebb, vagy egyenlő, mint az expr2.

expr1 > expr2

Az eredmény 1, ha az expr1 nagyobb, mint az expr2.

expr1 >= expr2

Az eredmény 1, ha az expr1 nagyobb, vagy egyenlő, mint az expr2.

expr1 == expr2

Az eredmény 1, ha az expr1 egyenlő az expr2-vel.

expr1 != expr2

Az eredmény 1, ha az expr1 nem egyenlő az expr2-vel.

A boolean műveletek is legálisak. ( A POSIX bc-ben nincsenek boolean műveletek.) Minden boolean műveletnek az értéke 0, vagy 1 (hamis, vagy igaz), mint a relációs műveleteknél. A boolean műveletek a következőek:

!expr

Az eredmény 1, ha a kifejezés 0.

expr && expr

Az eredmény 1, ha a mindkét kifejezés nem 0.

expr || expr

Az eredmény 1, ha a bármelyik kifejezés nem 0.

A kifejezések precedenciája a következő (alacsonytól a magas felé):

|| operátor, balról asszociatív
&& operátor, balról asszociatív
! operátor, nem asszociatív
Relációs operátorok, balról asszociatív
Értékadó operátor, jobbról asszociatív
+ és - operátorok, balról associative
*, / és % operátorok, balról asszociatív
^ operátor, jobbról asszociatív
unáris - operátor, nem asszociatív
++ és -- operátorok, nem asszociatív

Ez a precedencia úgy van megválasztva, hogy a POSIX bc alá programok is korrekten fussanak. Emiatt, a relációs és logikai operátorokat az értékadó operátoroknál néha szokatlan eredmény is kijöhet. Lásd a következő kifejezést:

A legtöbb C programozó ezt úgy értelmezi, hogy a "3 < 5" (az értéke 1) kerül az "a" változóba. A bc itt a következőt csinálja, hozzárendeli a 3-at az "a" változóhoz, majd a 3-at összehasonlítja az 5-tel. A legjobb, hogyha értékadó operátort használsz relációs, és logikai operátorokkal, akkor használsz zárójeleket.

Van néhány egyéb speciális kifejezés, amelyet még a bc nyújt. Ezek a felhasználó által definiálható függvények, és a standard függvények hívása. Ezek a következő alakban jelennek meg: name(parameters) A függvényekhez lásd még a felhasználó által definiált függvények fejezetet. A standard függvények a következőek:

length ( expression )

A length függvény értéke a kifejezésben megadott szám értékes jegyeinek száma.

read ( )

A read függvény (kiterjesztés) beolvas egy számot a szabványos bemenetről, függetlenül attól, hogy a függvény hol található. Figyelmeztetés: ez problémát okozhat, ha mind a program, mind az adatok a standard bementről jönnek. A legjobb, ha ezt a függvényt csak előre megírt programoknál használjuk, amely adatokat kér a felhasználótól, de nem engedi meg, hogy a felhasználó program kódot is beírjon. A read függvény értéke a szabványos bemenetről beolvasott szám értéke, az ibase változó értékét, mint számrendszert használva a konverzió alapjául.

scale ( expression )

A scale függvény értéke a kifejezés tizedespont mögött szereplő számjegyeinek száma.

sqrt ( expression )

Az sqrt függvény értéke a kifejezés értékének a négyzetgyökével egyenlő. Ha a kifejezés negatív, egy futási hiba generálódik.

UTASÍTÁSOK¶

Az utasítások (mint a legtöbb algebrai nyelvnél) határozzák meg a kifejezések kiértékelésének sorrendjét. A bc-ben az utasítások akkor hajtódnak végre, amint "arra mód van". A végrehajtás akkor történik meg, mikor az interpreter új sor karakterrel találkozik, illetve, mikor egy, vagy több komplett utasítás felépül. Ezen azonnali végrehajtás miatt, az újsorok nagyon fontosak a bc-ben. Valójában, mind a pontosvessző, mind az újsor használható utasításelválasztóként. Egy rossz helyre rakott újsor szintaktikai hibát okoz. Mivel az újsorok utasítás elhatárolók, el lehet őket rejteni, a backslash karakter segítségével. A "\<nl>" karaktersorozattal, ahol az <nl> az újsort jelenti, az újsor csak egy szóközként jelenik meg a bc-ben. Egy utasítás lista a pontosvesszővel, vagy újsorral elválasztott utasítások sorozata. Itt következnek a bc utasításai, és az, hogy mit csinálnak: (A szögletes zárójelbe ([]) zárt részek az utasításból elhagyhatóak.)

expression

Ez az utasítás kétféle képpen is megjelenhet. Az egyik, mikor a kifejezés "<változó> <értékadás> ...", ez egy értékadási utasítás. Ha a kifejezés nem értékadási utasítás, akkor kiértékelése után kapott eredmény kiírásra kerül a szabványos kimenetre. A szám kiírása után egy újsor is kiírásra kerül. Például, az "a=l" egy értékadási utasítás, míg az "(a=l)" egy kifejezés, amelyben van egy értékadás. Minden szám az obase változóban tárolt számrendszer alapján kerül kiírásra. Az obase változó legális értékei 2-től a BC_BASE_MAX konstansban tárolt értékig mehetnek. (Lásd még a HATÁRÉRTÉKEK fejezetet.) A 2-estől a 16-os számrendszerig a számok kiírása a szokásos módon történik. 16-osnál nagyobb számrendszereknél a bc több karakterből álló számjegyeket használ, ahol minden magasabb számrendszerbeli számjegynek a tizes számrendszerbeli számképe íródik ki. A több karakteres számjegyeket egymástól a program szóközökkel választja el. Minden számjegy annyi karakterből áll, amennyi az "obase-1" szám kiírásához kell, 10-es számrendszerben. Mivel a számok változó pontosságúak, előfordulhat, hogy néhány szám kiírása nem fér ki egy sorba. Ezeket a hosszú számokat a program sorokra tördeli, a sorok végén egy-egy "\" karakterrel. Az egy sorba kiírt karakterek maximális száma 70. A bc interaktivitása miatt, az utolsó kiírt számot eltárolja egy speciális változóban. Így az utoljára kiírt szám megkapásához nem szükséges újra leírni az egész kifejezést, hanem csak a last változó értékét kell előszedni. A last változónak értéket is lehet adni, ez esetben a benne tárolt utolsó érték egyszerűen felülíródik. Ez az érték addig marad meg benne, amíg a következő szám kiírásra nem kerül, vagy más értéket nem adnak neki. (Némelyik implementáció megengedi, hogy a last változóra egy egyedüli ponttal ("."), amely nem része számnak, hivatkozzunk.)

string

A string a kimenetre íródik ki. A stringek idézőjellel kezdődnek, és bármilyen karaktert tartalmazhatnak a következő idézőjelig. Egyetlen karakter sem kerül értelmezésre, még az újsor karakter sem. A string kiírása után nem íródik ki újsor karakter.

print list

A print utasítás (kiterjesztés), a kiírás egy újabb módozatát kínálja. A "list" egy string és kifejezés lista, vesszővel elválasztva. Minden string vagy kifejezés a lista sorrendjében íródik ki. Záró újsor nem íródik ki. A kifejezések kiértékelődnek, és az eredményük a last változóban tárolásra kerül. A stringek pedig egyszerűen kiírásra kerülnek, speciális karaktereket is tartalmazhatnak. A speciális karakterek a backslalsh karakterrel kezdődnek (\). A speciális karakterek a következőek: "a" (figyelmeztetés, vagy bip), "b" (backspace), "f" (lapdobás), "n" (újsor), "r" (kocsi vissza), "q" (idézőjel), "t" (tabulátor) és "\" (backslash). Minden más, a backslash után levő karaktert figyelmen kívül hagy a program.

{ utasítás_lista }

Ez egy összetett utasítás. Ennek segítségével lehet több végrehajtandó utasítást egybekapcsolni.

if ( kifejezés ) then utasítás1 [else utasítás2]

Az if kiértékeli a kifejezést, és végrehajtja az utasítás1-et, vagy az utasítás2-t, a kifejezés értékétől függően. Ha a kifejezés eredménye nem nulla, az utasítás1 hajtódik végre. Ha az utasítás2 létezik, és a kifejezés eredménye nulla, az utasítás2 hajtódik végre. (Az else ág kiterjesztés.)

while ( kifejezés ) utasítás

A while utasítás mindaddig végrehajtja az utasítást, amíg a kifejezés eredménye nem nulla. Az utasítás minden végrehajtása előtt kiértékeli a kifejezést. A ciklus akkor fejeződik be, ha a kifejezés eredménye nulla lesz, vagy ha végrehajtódik egy break utasítás.

for ( [kifejezés1] ; [kifejezés2] ; [kifejezés3] ) utasítás

A for utasítás egy utasítás ismételt végrehajtását vezérli. A kifejezés1 a ciklus előtt kiértékelődik. A kifejezés2 az utasítás minden végrehajtása előtt kiértékelődik. Ha nem nulla, az utasítás végrehajtódik, ha nulla, a ciklus véget ér. Az utasítás minden végrehajtása után, a kifejezés3 kiértékelődik, mielőtt a kifejezés2 kiszámolódna. Ha a kifejezés1 és a kifejezés3 hiányzik, a kiértékelődésük helyén semmi nem fog történni. Ha a kifejezés2 hiányzik, az olyan, mintha a kifejezés2 helyén egy olyan kifejezés lenne, amelynek az eredménye mindig 1. (Az opcionális kifejezések egy kiterjesztés.) A következő ekvivalens kódokat ad a for utasításra:

kifejezés1;
while (kifejezés2) {


   utasítás;


   kifejezés3;
}

break

Ezzel az utasítással ki lehet lépni a legbelső while, vagy for utasításból.

continue

Ez az utasítás (kiterjesztés) azt eredményezi, hogy a legbelső for utasítás egy új ciklust kezd.

halt

Ez az utasítás (kiterjesztés), ha végrehajtódik, azt eredményezi, hogy a bc kilép.

return

Nulla értékkel tér vissza egy függvényből (lásd még a függvények fejezetet).

return ( kifejezés )

Return the value of the expression from a function. (See the section on functions.) As an extension, the parenthesis are not required.

PSZEUDO UTASÍTÁSOK¶

Ezek az utasítások a tradicionális értelemben nem utasítások. Nem hajtódnak végre. Funkciójukat "fordítási" időben fejtik ki.

limits

Kiírja a bc adott verziója által használt határokat. Kiterjesztés.

quit

Ha a quit utasítást beolvassa, a bc feldolgozó kilép. Nem számít, hogy az utasítás hol található (pl. az "if (0 == 1) quit" hatására is kilép a bc.)

warranty

Kiírja a figyelmeztető üzenetet. Kiterjesztés.

FÜGGVÉNYEK¶

A függvényekkel definiálhatunk számításokat, amelyeket csak később kívánunk végrehajtani. A függvények a bc -ben mindig egy értéket számolnak, és azt visszaadják a hívónak. A függvény definíciója "dinamikus" abban az értelemben, hogy mindaddig definiálatlan, amíg a feldolgozó nem találkozik vele a bemeneten. Ez a definícó mindaddig használható, amíg egy ugyanezen névű függvény definicóval nem találkozik. Az új definíció felülírja a régit. Egy függvény definíciója a következőképpen néz ki:

define name ( parameters ) { newline     auto_list   statement_list }

A függvényhívás is egy kifejezés, a következő formában: "name(parameters)".

Parameters are numbers or arrays (an extension). In the function definition, zero or more parameters are defined by listing their names separated by commas. All parameters are call by value parameters. Arrays are specified in the parameter definition by the notation "name[]". In the function call, actual parameters are full expressions for number parameters. The same notation is used for passing arrays as for defining array parameters. The named array is passed by value to the function. Since function definitions are dynamic, parameter numbers and types are checked when a function is called. Any mismatch in number or types of parameters will cause a runtime error. A runtime error will also occur for the call to an undefined function.

Az auto_list egy opcionális változó lista, amely "helyi" változókat tartalmazza. A szintaxisa: "auto név, ... ;". (A pontosvessző opcionális.) Minden név egy auto változó neve. Tömbök is definiálhatóak így, a szokásos módon. Ezek a változók a vermen kapnak helyet, a függvény belépése után. A változók ezután inicializálásra kerülnek nulla kezdőértékkel, és a függvény végrehajtása során használhatóak. Amikor a függvény kilép, ezeket a változókat eltávolítja a veremből, így az eredeti értékük helyreállítódik. A paraméterek is auto változók, amelyek a függvény meghívásakor kapják meg értéküket. Az auto változók különböznek a tradícionális helyi változóktól a következő dologban: ha A meghívja a B függvényt, B látja az A auto változóit, hacsak B-ben nincs ugyanezen néven is auto változó definiálva. Azon tény miatt, hogy az auto változók és a paraméterek egy vermen kapnak helyet, a bc kezeli a rekurzív függvényeket is.

A függvény törzse bc utasítások listája. Az utasításokat pontosvesszők, vagy újsorok választják el. A return utasítás hatására a függvény végrehajtása véget ér, és visszatér egy értékkel. Az első forma, a "return", 0-át ad vissza a hívónak, míg a második, "return ( kifejezés )", kiértékeli a kifejezést, és az eredményt adja vissza. A függvény végén, ha mást nem írunk ki, mindig van egy "return (0)", ez megkímél attól, hogy explicite ki kelljen írni a return utasítást.

A függvényeknél megváltozik az ibase változó használata is. A függvény törzsében szereplő minden konstans, a függvény hívásakor használatos ibase alapján konvertálódik. Ha az ibase-t megváltoztatjuk egy függvényben, annak nem lesz hatása, kivéve a read standard függvényt, amely mindig az ibase aktuális értékét használja a számok konvertálásához.

Several extensions have been added to functions. First, the format of the definition has been slightly relaxed. The standard requires the opening brace be on the same line as the define keyword and all other parts must be on following lines. This version of bc will allow any number of newlines before and after the opening brace of the function. For example, the following definitions are legal.

 define d (n) { return (2*n); } define d (n)   { return (2*n); }

Functions may be defined as void. A void funtion returns no value and thus may not be used in any place that needs a value. A void function does not produce any output when called by itself on an input line. The key word void is placed between the key word define and the function name. For example, consider the following session.

 define py (y) { print "--->", y, "<---", "\n"; } define void px (x) { print "--->", x, "<---", "\n"; } py(1) --->1<--- 0 px(1) --->1<---

Also, call by variable for arrays was added. To declare a call by variable array, the declaration of the array parameter in the function definition looks like "*name[]". The call to the function remains the same as call by value arrays.

MATEMATIKAI KÖNYVTÁR¶

Ha a bc-t a -l opcióval indítjuk, a matematikai könyvtár betöltődik, és a pontosság 20-as lesz. A matematikai függvények azzal a pontossággal számolják ki az eredményt, amely a meghívásukkor be volt állítva. A matematikai könyvtár a következő függvényeket definiálja:

s (x)

Az x (radián) színusza.

c (x)

Az x (radián) koszínusza.

a (x)

The arctangent of x, arctangent returns radians.

l (x)

Az x természetes logaritmusa.

e (x)

Az e x-edik hatványa.

j (n,x)

Az n-ed rendű Bessel fuggvenye x-nek.

PÉLDÁK¶

A /bin/sh-ban a következő utasítás visszaadja a "pi" értékét a pi környezeti változóban.

Az itt következő példában a matematikai könyvtárban található hatvány függvény definícióját mutatjuk be. A függvény POSIX bc nyelven íródott.

 scale = 20
/* Kihasználja a következó tényt: e^x = (e^(x/2))^2.    Mikor az x elég kicsi, a következő sort használjuk:      e^x = 1 + x + x^2/2! + x^3/3! + ... */
define e(x) {   auto  a, d, e, f, i, m, v, z
  /* Ellenőrzi az x előjelét. */   if (x<0) {     m = 1     x = -x   }
  /* Elófeltétel. */   z = scale;   scale = 4 + z + .44*x;   while (x > 1) {     f += 1;     x /= 2;   }
  /* Inicializálja a változókat. */   v = 1+x   a = x   d = 1
  for (i=2; 1; i++) {     e = (a *= x) / (d *= i)     if (e == 0) {       if (f>0) while (f--)  v = v*v;       scale = z       if (m) return (1/v);       return (v/1);     }     v += e   } }

A következő kód a bc kiterjesztett szolgáltatásait használja, egy egyszerű csekkfüzet egyenleg kiszámolására. Legjobb, ha ezt a programot fájlba lementjük, hogy többször is használhassuk anélkül, hogy újra be kelljen gépelni.

 scale=2 print "\nCsekkfüzet program!\n" print "  Emlékeztető, a letétek negatív tranzakciók.\n" print "  Kilépés 0 összegű tranzakció bevitelével.\n\n"
print "Kezdeti egyenleg? "; bal = read() bal /= 1 print "\n" while (1) {   "jelenlegi egyenleg = "; bal   "tranzakció? "; trans = read()   if (trans == 0) break;   bal -= trans   bal /= 1 } quit

A következő függvény a faktoriális rekurzív definíciója.

 define f (x) {   if (x <= 1) return (1);   return (f(x-1) * x); }

READLINE AND LIBEDIT OPTIONS¶

GNU bc can be compiled (via a configure option) to use the GNU readline input editor library or the BSD libedit library. This allows the user to do editing of lines before sending them to bc. It also allows for a history of previous lines typed. When this option is selected, bc has one more special variable. This special variable, history is the number of lines of history retained. For readline, a value of -1 means that an unlimited number of history lines are retained. Setting the value of history to a positive number restricts the number of history lines to the number given. The value of 0 disables the history feature. The default value is 100. For more information, read the user manuals for the GNU readline, history and BSD libedit libraries. One can not enable both readline and libedit at the same time.

ELTÉRÉSEK¶

A bc ezen verziója a POSIX P1003.2/D11 tervezete alapján készült és a tervezethez és a tradícionális implementációhoz képest sok bővítést és különbséget tartalmaz. Ez nincs implementálva a tradícionális dc(1)-ben. Ez a verzió egy egyszerű feldolgozó, amely csak átfordítja a programot. Egy "nem dokumentált" kapcsoló (-c) kiírja az átfordított programot a szabványos kimenetre, és nem futtatja le. Ez főleg az értelmező nyomkövetésekor és a matematikai könyvtár előkészítésekor használatos.

A különbségek legfőbb forrásai a kiterjesztések, hol egy szolgáltatás lett kiterjesztve, hogy több lehetősége legyen, hol pedig új szolgáltatás lett létrehozva. A következó lista megmutatja a különbségeket és a kiterjesztéseket.

LANG environment

Ez a verzió nem követi a POSIX szabványt a LANG környezeti változó használatában, és minden környezeti változó az "LC_" prefixszel kezdődik.

nevek

A tradícionális és a POSIX bc -ben a funkciók, változók és tömbök nevei csak egy karakter hosszúak lehettek. Itt már több karaktert is használhatunk, de a neveknek betűvel kell kezdődni és csak betűket számokat és aláhúzásjeleket tartalmazhatnak.

Stringek

A stringek nem tartalmazhatnak NUL (ASCII nulla) karaktert. A POSIX szerint bármilyen karakter lehet egy stringben.

last

A POSIX bc-ben nincs last változó. Néhány implementáció a pontot (.) használja erre a célra.

összehasonlítások

A POSIX bc csak az if, vagy a while utasításban enged meg összehasonlításokat, vagy a for utasítás második kifejezésében. Továbbá, utasításonként csak egy relációs operátor van megengedve.

if utasítás, else ág

A POSIX bc-ben nincs else ág.

for utasítás

A POSIX bc-ben minden kifejezésnek szerepelnie kell.

&&, ||, !

A POSIX bc-ben nincsenek logikai operátorok.

read függvény

A POSIX bc-ben nincs read függvény.

print utasítás

A POSIX bc-ben nincs print utasítás.

continue utasítás

A POSIX bc-ben nincs continue utasítás.

return utasítás

POSIX bc requires parentheses around the return expression.

tömb paraméterek

POSIX bc does not (currently) support array parameters in full. The POSIX grammar allows for arrays in function definitions, but does not provide a method to specify an array as an actual parameter. (This is most likely an oversight in the grammar.) Traditional implementations of bc have only call by value array parameters.

function format

POSIX bc requires the opening brace on the same line as the define key word and the auto statement on the next line.

=+, =-, =*, =/, =%, =^

A POSIX bc-ben nincs szükség ezekre a "régi stílusú" értékadó operátorokra. Ez a verzió megengedi ezeket. Használd a limits utasítást, hogy megtudd, hogy az installált verzió megengedi-e ezeket. Ha igen, az "a =- 1" kifejezés csökkenti az a értékét 1-gyel, egyébként pedig az a értékét beállítja -1-re.

szóközök a számokban

A bc más implementációi megengedik szóközök használatát a számokban. Például, az "x=1 3" kifejezés az x változóhoz hozzárendeli a 13-at. Ebben a bc-ben ugyanez az utasítás szintaktikai hibát ad.

hibák és végrehajtás

Ez az impelmentáció különbözik a többitől abban, hogy mely kódokat hajtja végre, mikor egy szintaktikai, vagy más hibába belefut. Ha egy szintaktikai hibát talál a függvény definíciójában, a hibakezelő megpróbálja megtalálni az utasítás elejét, és folytatni a függvény feldolgozását. Ha a szintaktikai hiba a függvény törzsében következik be, a függvény nem lesz definiálva, és nem lehet meghívni sem. Az interaktív végrehajtási blokkokban levő szintaktikai hibák érvénytelenítik az egész blokkot. Egy végrehajtási blokknak minősül az az utasítássor, amely a következő soremelésig tart. Például:

a = 1
b = 2

{ a = 1


  b = 2 }

ez egy. A futási-hibák hatására a jelenlegi blokk végrehajtása befejeződik. A futási-figyelmezetetés nem állítja meg a blokk végrehajtását.

Megszakítások

Egy interaktív végrehajtás során, a SIGINT szignál (általában a terminálról érkező Control-C karakter generálja) hatására a jelenlegi blokk végrehajtása megszakad. Kijelzésre kerül egy "futási" hiba, hogy melyik függvény lett megszakítva. Miután minden futási struktúra kiürül, egy üzenet kerül kiírásra a felhasználó felé, hogy a bc kész további adatok fogadására. Minden korábban definiált függvény továbbra is definiálva marad, és minden nem-auto változóban a megszakításkori érték lesz. Minden auto változó (a függvények paraméterei is) törlésre kerül a kiürítési eljárás során. Nem-interaktív végrehajtáskor a SIGINT szignál az egész bc futását megszakítja.

HATÁROK¶

A következő határok vannak beépítve ebbe a bc -be. Néhányuk egy installálással megváltoztatható. Az aktuális értékeik megszerzéséhez használd a limits utasítást.

BC_BASE_MAX

A legnagyobb kimeneti számrendszer, jelenleg 999. A maximum bemeneti számrendszer 16.

BC_DIM_MAX

Ez a jelenlegi pontossági határ, 655535. Az ön installációjában más lehet.

BC_SCALE_MAX

The number of digits after the decimal point is limited to INT_MAX digits. Also, the number of digits before the decimal point is limited to INT_MAX digits.

BC_STRING_MAX

A karakterek maximális száma egy stringben INT_MAX.

exponens

A hatványozás operátor (^) kitevőjének maximum értékét a LONG_MAX határozza meg.

változó nevek

A jelenlegi limit az egyedi nevekre 32767 mind az egyszerű változókra, mind a tömbökre és a függvényekre.